A férfi szíve

"
Hanna szürke arccal lépett be a hatalmas kapun. Elsétált a ruhatárhoz, betette a kabátját és a táskáját, csak a tollat, a jegyzetfüzetet és az olvasójegyet vette ki belőle. Komótosan felballagott a második emeletre, leült a számítógép elé és keresni kezdett. Az öreg billentyűzeten nehezen tudta lenyomni a p és t betűket, így a párkapcsolat, stresszkezelés […]

írta: Becz Dorottya

A történetmesélés varázslat, s a mágia nem működik szeretet nélkül.

Hanna szürke arccal lépett be a hatalmas kapun. Elsétált a ruhatárhoz, betette a kabátját és a táskáját, csak a tollat, a jegyzetfüzetet és az olvasójegyet vette ki belőle. Komótosan felballagott a második emeletre, leült a számítógép elé és keresni kezdett. Az öreg billentyűzeten nehezen tudta lenyomni a p és t betűket, így a párkapcsolat, stresszkezelés szavak begépelése hosszú másodpercekbe telt. Ezernél is több találatot mutatott a képernyő.

– Most mit kezdjek ezzel? – kérdezte saját magától, és maga is nehezen tudta eldönteni, hogy ezt a keresési eredményre vagy az életében már egy ideje jelen lévő krízisre értette. Márkkal a kapcsolatuk parkolópályára került. Mikor is? Talán amikor a fiút előléptették a cégnél. Vagy előtte? Nem tudta megmondani.
Korábban mindig együtt keltek fel, ő főzte a kávét, Márk készítette a reggelit és csomagolta be az ebédjüket. Hanna olykor szerelmes üzenetet is kapott a rakott krumpli mellé, esténként pedig egy pohár bort a vacsorához. Az ő feladata a kis teamécses meggyújtása volt, amit sosem mulasztott el.
Aztán egyszer csak elmaradtak a szerelmes üzenetek. Először azt hitte, Márk csak elfoglalt, túl sok a stressz, a míting, nem tud leereszteni. Később jöttek a viták: miért nem pakoltad ki a mosogatógépet, miért nem vettél fogkrémet, miért nem mondtad, hogy ilyen későn jössz haza. De ezeket elsimították. Megölelték egymást, és minden rendben volt.
A múlt héten azonban történt valami. A fiú feldúltan lépett a lakásba, levágta a sarokba a táskáját, és magára csapta a hálószobaajtót. Hanna óvatosan bekopogott, de nem jött válasz, úgyhogy halkan lenyomta a kilincset és odalépett Márkhoz, aki épp az ablakon bámult kifelé. Megérintette a vállát, megpuszilta a hátát, ám amikor meg akarta fogni a kezét, a fiú elhúzódott.
– Most hagyj békén. Rettenetes napom volt, nem tudok veled fogalkozni. Mi van itthon vacsorára?
– Úgy volt, hogy pizzát rendelünk, tudod, ma van a pizza nap.
– Hogy lehet, hogy te soha nem főzöl? Mióta együtt vagyunk, azóta csak talán ha öt ételt készítettél nekem. Komolyan ennyire analfabéta vagy a konyhában? Ennél többet gondoltam rólad. Anyád nem tanított meg főzni?
Hanna egyet lépett hátra. Kettőt szeretett volna, de a lábai nem engedelmeskedtek. Lehajtotta a fejét és a földet bámulta, miközben a fiú csak öntötte rá az indulatait. Nem válaszolt neki, nem kiabált vissza, csak kisétált a szobából, hogy ne előtte sírjon.
– Mit keres kisasszony? – lépett Hannához egy idős, ősz hajú hölgy.
– Könyveket a párkapcsolatról.
– Tudna kicsit konkrétabb lenni?
Hanna nem is tudta mit válaszoljon erre a kérdésre. A könyvtáros a nagymamájára emlékeztette. Felrémlettek benne gyerekkori emlékei a finom lekváros buktáról, amiből az első harapás után kifolyt a szilvalekvár, a kezei ragacsosak lettek, összekente vele a szalvétát, a terítőt, de még a hokedlit is. De Nanát, így hívta a nagyit, ez egyáltalán nem zavarta. A legnagyobb nyugalommal törölgette le a sötét, krémes lekvárt az apró ujjakról, a terítőről, de még a hokedliről is. És mindig volt egy bölcs mondata, ha unokája kikérte a véleményét.
– Azt hiszem, elhidegültünk egymástól. A rohanó világ, a feszültség, az elvárások magunk és egymás felé… – A lány őszintesége, nyiltsága őt magát sokkal jobban meglepte, mint a hölgyet. Miért mondja el mindezt egy vadigennek, aki úgyse tud segíteni rajta.
– Én meg azt hiszem, lenne egy javaslatom az ön számára. – Azzal odatipegett a hatalmas fiókos komódhoz, a régi katalógushoz, kihúzta a középső oszlopban lévő fiókot, és vékony ujjaival olyan gyorsan pörgette a lapokat, hogy Hanna nem is bírta követni a szemével. Micsoda elhivatottság, micsoda tapasztalat – gondolta
– Meg is van, amit kerestem, kérem, kövessen.
Azzal határozott léptekkel megindult a polcok labirintusában, és addig ment, míg oda nem ért a szakácskönyvekhez. Levett egy közepesen vastag példányt és a lány kezébe nyomta. – Foglaljon helyet, lapozgassa, ha tetszik, kölcsönözze ki.
Hanna leült a polchoz legközelebbi fotelbe, kényelmesen hátradőlt, és kinyitotta a könyvet. Márknak igaza van. Régen főzött vagy sütött már úgy, hogy szívét-lelkét beletette. Inkább csak összedobott egy gyors vacsorát, hogy legyen mit enniük, de nem élvezte a konyhában töltött perceket.
Pogácsa, palacsinta, túrós csusza, lebbencs leves, paprikás csirke – csupa olyan étel, amit ezer éve készített, pedig mindketten imádták ezeket. Tegyünk egy próbát, nincs veszítenivalóm. – A lány felpattant, leszaladt a földszintre kivette a könyvet és hazafelé be is vásárolt a vacsorához.
Hanna óriási mosollyal az arcán lépett be a hatalmas kapun. Elsétált a ruhatárhoz, betette a kabátját és a táskáját, csak a könyvet és az olvasójegyet vette ki belőle. Kettesével szedte a lépcsőket egészen a második emeletig.
– Az idős, ősz hajú hölgyet keresem – fordult a férfihez, aki a könyveket pakolta vissza a polcokra.
– Katikára gondol? Ő nyugdíjba ment, már két hete nem jár be.
– Biztos benne? Én csak meg akartam neki köszönni…– hadarta Hanna, de a férfi már nem rá figyelt. Igen, ő csak meg akarta köszönni, hogy a hölgy segített, hogy felébresztette benne a vágyat az ízek, a főzés iránt. Hogy ismét lelkesen megy be a konyhába. El akarta mondani neki azt is, hogy a túrós csusza fölött végre Márk és ő ismét beszélgetni kezdtek, hogy most a pogácsa mellé ő írja a szerelmes üzeneteket.
A lány csalódottan lépett oda a pulthoz, ahol vissza kellett adni a könyveket. Amikor átnyújtotta a példányt és az olvasójegyet, a könyvtáros ránézett a szakácskönyvre, majd az olvasójegyre, és átnyújtott Hannának egy borítékot.
“Ha most olvassa ezt a levelet, akkor visszahozta a szakácskönyvet. Tudom, hogy meg akarta köszönni, tudom, hogy hálás, de higgye el, nem a túrós csusza vagy a pogácsa tett csodát, hanem ön. Jegyezze meg egy életre, a férfi szívéhez nem a gyomrán, hanem a maga szívén keresztül vezet az út.”

Termékajánló

Showing the single result

Iratkozz fel a hírlevélre