Üres papír, villogó kurzor, minden nap egy új történet lehetősége. Vajon hova vezet ma a képzelet?

Hagymát darabolok vagy sétálok a parkban – mindegy, mert a jelenetek, a párbeszédek képként pörögnek a fejemben. Amikor leülök a számítógép elé, a képek szavakká, mondatokká formálódnak, a szereplők történetszálai színes szőttessé alakulnak. Az alkotás folyamata rejtélyes, misztikus – és talán Te valami mást látsz majd a szőttesen. De ez így van jól.

Mindannyiunk története más, az életben és az irodalomban is. Ugyanakkor mindannyiunk története egy kicsit hasonló is, az életben és az irodalomban is. Pusztán azért, mert emberek vagyunk.

Az írás mindig is fontos szerepet töltött be az életemben, mindig szerettem volna megosztani a gondolataimat, érzéseimet írásban, de sokszor úgy, hogy az emberek ne tudják, én vagyok a szerző, ezért a középiskolában az iskola újságban sokszor álnéven publikáltam.

Sokat köszönhetek a tanáraimnak, akik bevezettek az irodalom fantasztikus világába, akik megmutatták, hogy a szövegek labirintusában mennyi csoda vár rám.

Többek között ez inspirált arra, hogy a tanulmányaim végeztével újságíróként helyezkedjek el, hiszen így az írásnak éltem, rengeteg emberrel találkoztam, minden nap a világ egy új szeletét ismertem meg, és ismertettem meg az olvasókkal.

Ma már nem tényeket kutatok fel, hanem új világokat alkotok. De épp ahogy az írás, úgy az olvasás is a mind a mai napig az életem, mert egy könyvvel a kezemben, egy új történet részeseként tudok igazán pihenni, feltöltődni. Ez az, amiben igazán jelen vagyok, és mégis kiszakít a mindennapokból. És ezért is írok, hogy újabb és újabb történeteket meséljek el neked, új világokba kalauzollak el, ahol kalandozhatsz, pihenhetsz, újra és újra szerelembe eshetsz, sírhatsz és nevethetsz míg otthon ülsz a kedvenc foteledben.