Születésnap
"
Panninak születésnapja volt. A tizedik. A szülei zsúrt rendeztek, meghívtak mindenkit az iskolából, aki szerintük fontos volt, gyerekeket, tanárokat, még az igazgatót is. Mert Panni szülei befolyásos emberek voltak. És gazdagok is. Lányuknak piramis alakú tortát készítettek a dizájner cukrásszal és megvették a legdrágább ékszerteknőst is, amit az állatkereskedésben lehetett kapni. Pedig Panni csak egy […]

írta: Becz Dorottya

A történetmesélés varázslat, s a mágia nem működik szeretet nélkül.

Panninak születésnapja volt. A tizedik. A szülei zsúrt rendeztek, meghívtak mindenkit az iskolából, aki szerintük fontos volt, gyerekeket, tanárokat, még az igazgatót is. Mert Panni szülei befolyásos emberek voltak. És gazdagok is.
Lányuknak piramis alakú tortát készítettek a dizájner cukrásszal és megvették a legdrágább ékszerteknőst is, amit az állatkereskedésben lehetett kapni. Pedig Panni csak egy dologra vágyott. A plüss bárányra, amit a játékbolt kirakatában látott.
A zsúrra a vendégek grandiózus ajándékokkal érkeztek, toronyórát hoztak aranylánccal. Meg lufit, csoki szökőkutat és barbieházat, amiben még a vécét is le lehetett húzni.
Sári a szemben lévő ház ablakából figyelte a zsúr fényeit, hallotta, hogy éneklik a “Boldog születésnapot”. Szeme megakadt a héliummal teli gömbökön, amelyek magányosan lengtek jobbra-balra a sarokban, és a kislányon, akinek a ruhája pont olyan színű volt, mint a legtöbb lufi. Szegény, milyen szomorú – súgta Sári az apró bárányka fülébe. Bari mindenhova elkísérte őt a baleset óta.
A vendégek elmentek, Panni lefeküdt, de nem tudott elaludni. Kiment a nappaliba, végignézett az ajándékain, aztán odament a lufikhoz. Az egyik kiszabadult a csokorból, és a szalagja Panni csuklójára tekeredett. A kislány elkezdett emelkedni, átrepült a másik szobába, majd a nyitott erkélyajtón keresztül ki a lakásból, és meg sem állt egészen a szemben lévő ház negyedik emeletéig. Ott kinyúlt egy kéz az ablakon, és behúzta a szobába, lufistul.
– Már vártalak – mosolygott Sári.
– Honnan tudtad, hogy jövök?
– Csak kinéztem az ablakomon. Mit szeretnél csinálni?
– Repüljünk el valahova a lufival, valahova messze.
– Gondolod, hogy elbír engem is? – kérdezte Sári és a kerekesszékére mutatott.
Panni nem válaszolt, csak rákötötte a lufi szalagját a szék karfájára, ő maga belekapaszkodott a fogantyúkba, és már szálltak is a langyos, csillagos éjszakában.
– Mi történt a lábaddal?
– Autóbaleset. A szüleimmel nyaralni indultunk, de egy kamion nekünk jött. Anya és apa meghaltak. Hiányoznak. Csak Bari maradt velem.
Panni köntöse ujjával letörölt egy könnycseppet az arcáról. Vajon ha ő halna meg, hiányozna a szüleinek?
A nap egyre melegebben sütött, a lufi elkezdett ereszkedni, mintha ejtőernyő lenne, majd letette a fogatot egy játszótéren. A szalag meglazult a karfán, majd elengedte azt.
Másnap reggel az utcában a kukások egy rózsaszín lufit pillantottak meg az úton, a szemetes zsákok mellett, de mire odaértek, egy méhecske rászállt, és fullánkjával kiszúrta a vékony műanyagot.
Pannit és Sárit évekig keresték, de sosem bukkantak a nyomukra.