Hogyan lesz a kéziratból könyv? Ez a kérdés sokakban felmerül, akik nem a könyvkiadás területén dolgoznak. A folyamat összetett, a könyv csapatmunka eredményeként születik. Az egyik legfontosabb csapattag a szerkesztő. Csepeli Veronikával, a Süti kalandjai egyik szerkesztőjével a munkájáról beszélgettem.
Mi tartozik bele a szerkesztő munkájába?
Azt hiszem, az első és a legfontosabb az alázat. Hogy ráérezzek a szerző stílusára és annak ellenére, hogy nem sajátom a szöveg, el tudjam dönteni, mi az, ami még maradhat, és mi az, amit ha módosítok, az író még elfogad. Javaslatokat teszek ezen kívül a dramaturgiára, a nyelvtani szabályok betartására; ezekkel, illetve az írói eszközöket tudatosan alkalmazva jó szöveg születik.
Hogyan kezdesz hozzá egy kézirathoz?
Először mindig csak ismerkedem a szöveggel, beleolvasok, végiggörgetek az egyes fejezeteken. Ezután következik a lényegi munka, ráengedem a szövegre a szerkesztő énemet, és javítom a mondattani hibákat, szórendet, és ha kell, szépítem a fogalmazást. Ilyenkor hagyom, hogy vigyen a lendület. Ez amúgy egy jól megírt kézirat esetében nehézséget is jelenthet – az agyunk csodálatos tulajdonsága, hogy anélkül korrigál olvasott szöveget, hogy arra tudatosak lennénk. Ha magával ragad a történet, például nehezebben bukik ki a sorok közül egy képzavar.
A szerkesztő munka közben.
A szerzők elfogadják általában a javasolt módosításokat?
Egy könyv világrahozatala csapatmunka, a szöveget gondozónak meg kell találnia az összhangot a szerzővel, és a könyves szakmában érzékeny emberek találkoznak össze. Természetesen a nyelvtani helytelenségek nem maradhatnak kijavítatlanul, de meg kell találni a határt, hogy a szerkesztő meddig szólhat bele a történetvezetésbe, a karakterépítésbe, a szerző által használt stíluselemekbe, vagyis az írói hangba. Ha működik a kémia szerző és szerkesztő között, az író fejlődési lehetőségként tekint a változtatásokra, és elfogadja a javaslatokat. De azt szoktuk mondani, hogy a kézirat természetesen a szerző sajátja, övé a végső döntés, mit tart meg és mit vet el a javasolt módosítások közül, melyik tanácsot fogadja meg és melyiket nem.
Mit szeretsz a leginkább a szerkesztői munkában?
Akkor vagyok elégedett, ha a kezem alól kikerülő kézirat fogalmazása érthető, ugyanakkor gördülékeny és megvan a történet kellő sodrása, tehát leköti az olvasót. Azt hiszem, az én küldetésem megszépíteni a szöveget és ötleteket adni. Szeretek a szavakkal, sorokkal legózni, ezt a mondatot feljebb tenni, azt a szót kicserélni egy színesebbre. Az alapok a legtöbbször megmaradnak, csak átcsoportosítok, újragondolok. Pont úgy, mint amikor egy lakberendező belép a megrendelő nappalijába, és munkához lát. Érdekes, hogy kislány koromban is ezt a két játékot játszottam a legszívesebben: építettem vagy a babaházamat rendezgettem.
Van különbség egy mese vagy egy regény szerkesztése között? Ha igen, mi az?
A mesék nyelvezete egyszerűbb, a fogalmazáskor is megengedőbbek vagyunk, hiszen az apróságok számára a történet befogadható kell hogy legyen. Ugyanakkor a mese feladata a példamutatáson, tanításon túl az is, hogy szórakoztasson, és fel kell keltenie a szülő érdeklődését is, hiszen ő az, aki a polcról leveszi a csemetéjének a könyvet.
Hogy szakmázzunk is egy kicsit: regény esetében játszhatunk a mondatok hosszával aszerint, hogy éppen mi a célunk: az izgalom fokozása rövid, tömör mondatokkal. Vagy hagyjuk, hadd pihenjen egy picit az olvasó, ilyenkor hosszú körmondatokat alkalmazunk. Kicsiknek szóló történetek esetében a körmondatok zavarhatják a szövegértést, a mese nyelvezetének letisztultnak és egyszerűnek kell lennie, minden bonyolítás nélkül.
