Tanácstalanul besétálsz a könyvesboltba, elballagsz a gyerek részlegig, majd harminc perc céltalan böngészés után leveszed a könyvet, aminek tetszik a borítója, hallottál már a szerzőről, és nem is túl drága. Érezted már így magad, amikor a gyermekednek szerettél volna könyvet vásárolni? Arról, hogy miért érdemes mesét olvasni a gyermekünknek, milyen könyvet érdemes választani, és hogyan kezeljük az esti mese közben, után felmerült kérdéseket Kreil Melinda meseterapeutát kérdeztem.
Olykor még felnőttként is emlékszünk egy-egy mesére, amit a szüleink olvastak fel este, elalvás előtt. Miért fontos az, hogy a gyerekeknek történeteket meséljünk, és milyen idős kortól érdemes ezt elkezdeni?
Amióta ember él a földön, azóta léteznek történetek is. A mesemondók úgy hiszem, mindig is tudták, de immár a tudomány is meggyőződött róla, hogy az emberi agy leginkább történetekből való tanulásra van összerakva. Történeteken keresztül ismerjük meg a bennünket körülvevő világot, a másik embert és önmagunkat is. Ha egy kisgyerek sok történetet hall, az segíti, hogy “Isten tenyeréről” (a magyar néphagyomány úgy tartja, a gyermek ott üldögél úgy hatéves koráig, még védelemben, még kicsit az éghez és a varázslathoz kötötten is) biztonságosan megérkezzen ide, a Földre. Hogy jól eligazodjon önmagában és az őt körülvevő rendszerben: ezt segítik eleinte az önmagáról, a vele történt napi eseményekről szóló mesék, később a családi történetek és mindemellett a műmesék, népmesék.
A mesék elraktározódnak bennünk, és a meséhez kapcsolódó érzéseinkkel együtt akár évtizedek múltán is előhívhatók. A gyerekek elsajátítják a mesehallgatás által a teremtő képzelet elvét. A mese az, ami megalapozza a gyermek értelmi, érzelmi, lelki, társas fejlődését. Gazdagítja a fantáziavilágát, segít abban, hogy merjen elrugaszkodni a valóságtól. A gyermeki léleknek megfelelő mese segít kialakítani a mesetudatot. Képes lesz a gyermek elválasztani egymástól a mesét és a valóságot, ugyanakkor képes magát beleélni a mesébe, át tudja élni a mese szereplőinek helyzetét.
Ez is mese, az is mese?
Ha a gyermek szempontjából nézzük, mi a különbség aközött, ha egy rajzfilmet néz meg a tévében vagy ha a szülők olvasnak neki mesét?
Rajzfilm nézés közben egy valaki más által elképzelt képi világ jelenik meg a gyerek szeme előtt. Mesehallgatás közben pedig a saját belső mozija indul el. A mesehallgatásnak velejárója a történethallgatási transz, egy speciális, egyszerre relaxált és éber tudatállapot, amely egyszerre aktiválja az értelmi és az érzelmi agyterületet, ezáltal segíti az őt ért élmények feldolgozását.
A tévénézéssel a gyerekek elsősorban befogadni képesek a hatásokat, nem pedig újat teremteni, alkotni. Nem aktiválódik a saját képalkotó képesség, hiszen készen kapják a képeket.
Mesehallgatás közben a belső képek érzéseket hívnak elő, ezek pedig segítik az esetleges nehéz, szorongást keltő élményeik feldolgozását. A rajzfilmek esetében ez nincs így, sőt, ha nem elég körültekintően választunk, feszültséget is kiválthat a nézett mese. Azonban nem írnám le és nem tartom károsnak a rajzfilmeket, egyszerűen máshol van a helyük. Filmként és nem meseként, főleg nem mesehelyettesítőként gondoljunk rájuk. Nézzük együtt a gyerekkel az általunk választott (és előtte megismert) rajzfilmet, beszélgessünk róla, lehessen kérdezni és így közös családi programmá válik, de ne váltsuk ki vele a meseolvasást.
A mesekönyv választás csínja-bínja
Magyarországon évente több ezer új mesekönyv jelenik meg, a gazdag népmese gyűjteményekről nem is beszélve. Mi alapján érdemes mesét választani a gyermekünknek? Nem, kor, érdeklődés alapján? Milyen szempontok merülnek fel ilyenkor, mit érdemes mérlegelni?
Az életkort mindenképpen érdemes figyelembe venni. Az egészen piciknek, még a történetmesélés előtt érdemes ringatókat, ölbéli dalocskákat, mondókákat mondani. A totyogós korban a saját maga, teste működése, mindennapjai történései kerülnek az érdeklődés középpontjába, ilyenkor érdemes azokat a kortárs meséket elővenni, ami egy sajátunkhoz hasonló család mindennapjait beszéli el, vagy épp egy szerethető mesefigurával (Maszat, Kipp-kopp, Boribon, Kicsi Mimi, stb..) esnek meg az övéhez hasonló, egészen hétköznapi dolgok. Az óvodáskor a láncmesék, formulamesék korszaka is, rövidségük és szerkezetük a gyerekeket lenyűgözi. Az óvodáskor vége-iskoláskor kezdetére a klasszikus népmesék ideje is eljön, a királylányok, hős lovagok és a varázsvilágban rejlő lehetőségek nagyon megragadják a gyerekek fantáziáját.
A népmesékben megvan az emberi élet legtöbb élethelyzetének mesebeli párja, azonban sűrítetten, képekbe kódolva és a gyerekek saját belső képeiket a saját megértési szintjükön készítik el egy-egy meséről, ezért tényleg minden korosztály számára alkalmasak. Azt mindenképpen fontos figyelembe venni, amire a gyerek figyelme ráfordul, az érdeklődését, vagy épp, ha sokszor kéri ugyanazt a mesét, ennek jelentősége van, adjunk teret ennek a kérésnek. Ami a kortárs műmeséket illeti, az én személyes meseválasztási szempontom egyetlen egyszerű szabályból áll: amit én magam szívesen és érdeklődéssel olvasok, azt a mesét olvasom a gyerekeimnek is. Nagyon fontosnak tartom az ízlésformálást már egészen kis korban is, hiszen gyermekünk az alapján készít lenyomatokat a világról, amit megismer, megtapasztal, ezért nagy felelősségünk van abban, mit mutatunk meg neki.
A nyelvi igényesség, a játékosság, humor, a történet logikája, íve, szerethető és jól megrajzolt karakterek és a meséhez illeszkedő illusztráció együttese adja azt az élményt, hogy öröm legyen forgatni-olvasni a könyvet. Ha unom, butácskának, vagy nyelvileg sekélyesnek tartom a gyerekkönyvet, azt nem tudom hiteles lelkesedéssel elolvasni, amit pedig a gyerek is érezni fog. Ezért fontosnak tartom, hogy tájékozódjunk, lapozzunk-olvassunk bele minél több gyerekkönyvbe és bízzunk a saját értékítéletünkben.
Az egy-egy téma feldolgozására létrejött segítő témájú gyerekkönyveket (pl testvér születése, orvosnál/kórházban, szülő betegsége, gyász) abban az adott időszakban ajánlom mesélni, amikor érintett lesz a gyerek, a család. Ezek a mesekönyvek segíthetik a témáról való beszélgetést és mankót is adnak a szülőnek ahhoz, hogy hogyan közelítsen gyereknyelven egy számára is nehéz ügyhöz.
Ki tudja a választ?
Mit mutat az, ha a gyerek kérdéseket tesz fel a mese kapcsán? Minden kérdést meg kell ilyenkor válaszolni, vagy akadnak olyanok, amire nem kell konkrét választ adni, hagyni kell, hogy a gyerek magától találjon választ a saját kérdésére?
Aki kérdez, kíváncsi, érdeklődő és figyel. Ha a gyereket beindítja egy történet, akkor bizony, sok-sok kérdésre számíthatunk. A legjobb, ha kérdezz-felelek helyett beszélgetés kerekedik belőle, hiszen a jól elmesélt történetek pontosan ezt teszik: a saját történeteinket, megéléseinket hívják elő bennünk. Érdemes a “és te mit gondolsz, miért van ez így/hogy lehetséges ez/stb?” visszakérdezéssel a saját gondolatai, fantáziája és válaszai felé irányítani a gyereket, de ha információt, többlettudást szeretne egy témában, vagy egy motívummal kapcsolatban, azt is meg lehet tenni interaktívan, együtt utánanézni kutatni és közösen válaszokat találni.
A lét nagy kérdései is már egész kis korban foglalkoztatják a gyerekek képzeletét, a halálról, a világ teremtéséről rengeteg elképzelést találunk a különböző népek meséiben, érdemes ilyenkor minél több különböző ilyen történetet elmesélni, és ezzel azt is megtanítjuk a gyermekünknek, hogy bár nem mindent tudunk és látunk, de szinte bármi elképzelhető, és bizony van, amire a világ kezdete óta keresi az emberiség a választ. A mese a lehetséges nyelve is, és ennek megtapasztalása rendkívül felszabadítóan hat a gyerekek (és a felnőttek) képzeletére.
Vannak e olyan élethelyzetek, amelyekben kifejezetten könnyíti a megértést, feldolgozást, ha egy mesét hívunk segítségül? Olyan helyzetekre gondolok itt például mint kisebb testvér születése, költözés, óvoda/iskola kezdete, közeli családtag, nagyszülő halála.
Metamorphoses meseterápiás szakemberként erre az a válaszom, hogy minden élethelyzet ilyen, mindent meg tud segíteni a mese, hiszen a mese egyrészt megmutatja, hogy ez ami velünk történik, mással is megtörtént már, ez oldja a nehéz helyzet okozta szorongást, másrészt a mese megoldási mintákat is kínál, amelyek a saját feldolgozási útjainkhoz vezetnek bennünket. A segítő témájú műmesékről fentebb szóltam.
Nyomtatott könyv vagy ebook?
Az élmény szempontjából van különbség aközött, hogy nyomtatott könyvből vagy ebookból olvassuk fel a mesét?
Ebben konzervatív vagyok – bár magam sokszor előfordul, hogy digitális formában rögzített mesét olvasok, mivel a terápiás munkámhoz rengeteg szöveget olvasok nap mint nap, és ezek egy része e-formátumban található, ám a gyerekeimnek vagy fejből mesélek, vagy könyvből. A könyv egy tárgy is. Meg lehet fogni, lapozgatni, visszatérni egy-egy képhez, bevinni az ágyba és ott nézegetni, birtokolni, beleírni a nevünket, bedugni a párna alá, mert a kedvenc könyvtől még éjszakára sem akarunk megválni. A könyvnek van tapintása, illata… igen, határozottan van különbség, a könyv egy teljesebb, háromdimenziós élményt ad.
„A sütit mindenki szereti”
A Süti a titkos kertben című mesénél milyen témák merülhetnek fel, amelyeket érdemes megbeszélni a gyerekekkel?
Süti figyeleméhsége nagyon jellemző ekkora gyerekeknél, itt megnyílhatnak a családban betöltött szerepek kérdései, a munkaidő/játékidő tisztázása, a türelem kérdése, a fontosság, a sorrend, a közös kikapcsolódás és a kötelességek. Süti kiszökik a kertkapun, mert kíváncsi és játszani akar, itt a veszélyekre, határokra lehet felhívni a figyelmet. A kert meglepetései, az új barát és a “csodálatos asztal” az ő barátaira, kortárs kapcsolataira fordíthatják a beszélgetés irányát és én nem hagynám ki a kérdést: mit szeretnél, téged hova repítsen a varázsasztal? Miért épp oda? Mit gondolsz, rád mi/ki várna ott?
Miért ajánlaná ezt a mesét a 3-7 éves gyerekeknek?
Ami mindjárt az elején megfogott benne, a név. A sütit mindenki szereti. A figura kedves, vidámságot és szeretetreméltóságot sugároz, a gyerekek jól tudnak kapcsolódni hozzá. A történet hétköznapi helyszínen indul, hétköznapi szituációból, ez az ismerősség szintén alkalmassá teszi a kicsit figyelmének felkeltésére. De aztán egy kis csoda is kerül a mesébe, ami Sütit új barátokhoz és kalandokhoz juttatja.
A kutyus egyedül indul felfedezőútra, ez a leválás megsegítésére teszi alkalmassá, hisz kiderül, hogy anyán és apán túl is lelhetünk kapcsolódásra a világban: Gyömbér, a különleges kert cicája segítségével Sütinek is kinyílik egy addig ismeretlen világ, és ebben a világban, a kisfiúval találkozva még az a vágya is megvalósul, hogy játsszanak vele. A társakhoz való kapcsolódást, az együttérzést, a világra való kíváncsiságot mutatja meg a történet, épp azt, amivel ebben a korszakban a gyerek találkozik. Kinyílik a világ, van valami a kerítésen túl, és anya és apa már nincs mindig ott, vannak helyzetek, amikben nélkülük boldogulok, de azért a biztonság otthon van, oda térek vissza.
Kreil Melinda coach, Hellinger-terapeuta, kineziológus és meseterapeuta, de sokkal jobban szeret úgy gondolni magára, mint egy útitársra, aki a közös út során történeteket hallgat és történeteket mesél. Pályájáról itt olvashatsz többet.
Facebook: https://www.facebook.com/abelsokert/
